A Dráva, Duna és a magyar határ háromszögében található. A falu a történelem folyamán először (magyar uralom alatt) Szent István nevét viselte, később a betelepülő németek Blumendorfra-Virágfalura keesztelték. A falu udvarai még ma is tanúskodnak a virágtörténelemről. A helybeliek továbbra is ápolják a parkokat, labirintusaikkal és élén kszínű virágaikkal együtt. A falu a Római útvonal szerves részét képezte, stratégiai jelentőséggel bírt. A település később sváb falu, amit temetője bizonyít a legjobban, kétharmada német anyanyelvűek sírját borítja. Trianonban Jugoszláviához került, ezt követően elüldözték a svábokat. 1991-ben Horvátországhoz csatolták.

A templomot 1856.-ban alapították, a plébániai templom pedig 1772.-ben épült. A település közelében a Karasica folyó mentén egy feudális malom volt és egy magtár. Abban az időben a településben volt már 8 kézműves: bognárok, kádárok, takácsok, szabók és kőművesek éltek a faluban. A település keleti részén birtokos szén üzem volt ami minőséges gyertyánfából szenet készített ami nem csak a falu és a közeli településeket hanem Eszék(Osijek) várost is ellátta szénnel. A XX. század kezdetén Baranyaszentistvánnak volt saját téglagyára is. 1918.-ban Baranya déli részét az új SHS(Szerb-Horvát-Szlovén) királysághoz csatolták a Trianoni békeszerződéssel 1920. Június 4.-én. A második világháború végezetével 1944. vagyis 1945. májusában a német lakosságnak el kellet hagynia lakóhelyét, és így az új kormány Muraközről(Međimurje) telepített lakosok a település üres házaiba a hasonló terep és a magyar határ közelléte miatt.