Beremenden a legrégibb leletek, melyek az ember jelenlétére utalnak, a neolitikumból származnak. Szórványos rézkori edények jelzik az ember folyamatos jelenlétét ezen a területen, de sűrűbb betelepülésre a bronzkori mészbetétes kerámia kultúrájától (Kr. e. 2. évszázad eleje) kezdve vannak leletek. Beremend egyik homokbányájából gazdag leletanyagú temető tárult föl. Később a római időkből, a Kr. u. 4. század végéről vagy az 5. század elejéről való egy európai hírű lelet: egy egykori helytartónak, Valerius Dalmatiusnak adományozott bronztábla, aki a mai Beremend határában lévő villájába vonult vissza. A népvándorlás korából nem ismert Beremend határából származó régészeti lelet.
A terület a magyar honfoglalás után, a 10. században népesül csak be újra ebből az időszakból két köznépi temető is előkerült Beremend környékéről. A honfoglalás után minden bizonnyal a község a Kán nemzetség szállásterületévé vált, ezt látszik igazolni a község névadójának, Beremeni Péternek a pecsétje, amelynek alsó felében a Kán nemzetség lépő, szembeforduló oroszlánalakja látható. Az első okleveles forrás, amely Beremendet említi, 1281-ből való, mikor is Beremeni Péter 7 ekényi földjét 20 dénár M-ért eladta rokonának, kostáni Bekének. Beremend virágkorát a Hunyadiak alatt élte, mezővárosi ranggal bírt, vásártartási joggal rendelkezvén élénk gazdasági élet jellemezte a15. században.
A török hódoltság korában Beremend is, akár a többi mezőváros, elsősorban a bortermelésből élt, amihez kitűnő szállítási lehetőséget nyújtott a Duna és a Dráva. Mivel a török a 16. század közepére a valpói domínium területét egészen, a siklósit pedig részben elnyelte, ezért Ferdinánd király Perényi Gábortól átvette azzal a céllal, hogy ezen uradalmak jövedelmével Szigetvár ellátását biztosítsa. Ily módon Beremendet, a korábban pécsi káptalanhoz tartozó mezővárost, Szekcsői Máté szigeti vajdának juttatta. A dézsmát Beremenden ekkor a vár javára szedték be s még több száz évet kellett várnia az országnak, hogy megszabaduljon a török uralomtól, melyben mérföldkőnek számított a nagyharsányi csata (1687. augusztus 12.). Beremend szerepe ebben az ütközetben jelentős, hiszen itt húzódott a török sereg hadtáp- és utánpótlás vonala. A csatát követő évek írott forrásai üres, kihalt pusztának említik Beremendet, valószínűsíthető, hogy az ütközet után temetetlenül hagyott holttestek ragályos betegséget terjesztettek, és emiatt kihalt a falu.
A török kiűzése után Veteráni Lajos császári tábornok kapja jutalmul Beremendet. Az ő irányításának az 1700-as évek elején megkezdődik a falu benépesedése, részben bevándorlás által, részben pedig betelepítéssel. A tervszerű, célirányos betelepítést Mária Terézia birodalmi politikájával összhangban az Eszterházy család valósítja meg. Földesúri fennhatóságuk idején nagyszámú német hospes költözik Beremendre családjával, hiszen előnyös szerződési feltételekkel tették vonzóvá számukra a betelepülést. Az uralkodói telepítési politika révén nemcsak németek kerültek a magyar falvakba, hanem jelentős szerb lakosság is. Beremend három nemzetiségű, három templomú faluvá válik ebben az időben. A német, magyar, szerb lakosság a faluban “etnikai szigetekre” tagolódik, de ez nem jelent feltétlenül elzárkózást. Az 1738-ból ránk maradt körpecsét motívumai alapján (ekevas, csoroszlya, szőlőlevél) egy mezőgazdaságból élő, tipikus jobbágyfalu képe rajzolódik ki előttünk. A falunak 1769-ben már iskolája van, igaz, hogy csak egy osztályteremmel rendelkezik.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban ugyan részt vesznek a falu férfiai közül tizenöten, de jelentősebb változást nem eredményez. Annál inkább tekinthető életforma-változásnak, illetve korszakhatárnak az 1867-es kiegyezéssel átalakult Osztrák-Magyar Monarchia új keletű politikai gazdasági viszonyai. Beremend tudott élni a polgári fejlődéslehetőségeivel. Polgárosodása és ipari fejlődése nagyban a főhercegi származású Stephan Albrecht Georg Fürst zu Schaumburg-Lippe-nek, a dárdai uradalom tulajdonosának nevéhez fűződik. Már 1858-tál árvízvédelmi, vízelvezetési és lecsapolási munkálatok kezdődtek. Eredményeként védőtöltés épült fel á Dráva-menti rétségeken. Az első világháború nem hagyta érintetlenül a falut. Beszállásolt bosnyák katonák tették tapinthatóvá a hátország számára a háború kínjait. 68 beremendi férfi nem tért vissza családjához az első világháborúból. Az 1930-ban állított emlékmű ma is látható Beremend főterén. A háborút lezáró trianoni békediktátum Beremend számára nem csupán papírra vetett absztrakció volt, hiszen majdhogynem a falun keresztül vezetett az országhatár, jelentős külterületek (erdők, rétek) kerültek a határ túloldalára. 1941-ben, a Délvidék megszállásakor újra visszacsatolták a beremendi körjegyzőséghez Petárda, Torjánc, Újbezdán falvakat.
Újabb korszakhatárt jelentett a község életében 1944. november 28. – amikor megjelent Beremenden a szovjet csapatok. A keleti típusú társadalmi modell meghonosodása az országos folyamattal párhuzamosan, helyi szinten is végbement. Szomorú állomása a “népi demokrácia” kiépítésének 1946. pünkösdje, mikor bevagonírozták Beremend németajkú lakosságának jó részét.[1]
[1] http://www.beremend.hu/hu/kultura/tortenelem
Beremend nevezetességei
Beremendi Kristálybarlang
A barlangot, a Nagyharsányi Kristálybarlanghoz hasonlóan bányászat során fedezték fel, de 10 évvel korábban, 1984-ben. A 126 méter magasan nyíló barlang járatait hévizek alakították ki, a barlang alsó járatai a mai napig érintkeznek ezekkel a meleg karsztvizekkel. Legszebb formaelemei a borsókövek, aragonittűk, huntit és a különböző cseppkövek. A járatok aljában lévő üledékben pleisztocén korú emlősök maradványait találták a kutatók (kardfogú tigris, vadjuh, antilop). A 700 méter hosszú, több szintes, fokozottan védett barlang csak a Nemzeti Park engedélyével, szakmai indokok alapján látogatható.[1]
[1] http://funiq.hu/beremend
Mendele Ferenc emlékház
Mendele Ferenc Beremend településének szülöttje. Az emlékház Mendele Ferenc szülőháza, amelyet az önkormányzat általi felújítást követően 1996-ban avattak fel. Mendele Ferenc a XX. század második felének legnagyobb magyar műemlékvédője, Ybl-díjas építész, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség egykori igazgatója. Az egykori szülőházában ma az életművét bemutató kiállítás, őslénytani kiállítás látható, amelyet volt kollégái rendeztek be, az eredeti bútorokat felhasználva.
Strandfürdő
A nagyközség gyönyörű, karsztvizes strandja 3 medencével (1 sport-, 1 tan-, 1 gyermekmedence) várja a fürdőzőket. A beremendi strandfürdő 28 Celsius fokos karsztvize kellemes felüdülést jelent a nyári hőségben.
Megbékélés kápolna
A kápolna azon a kilátóhelyen épült fel, ahonnan a közelmúlt délszláv háborújának menekültjei láthatták, hogy a határ túloldalán lévő falvaik, templomaik miként válnak áldozatává az embertelen pusztításnak. A kápolna egyben emlékhelye a Beremendről és környékéről 1946-ban kitelepítetteknek. Ezen a kilátóhelyen a különböző nemzetiségek és vallási felekezetek az egymás közötti békesség jegyében közösen építették fel ezt az ökumenikus kápolnát.
Kovácsműhely
Az 1800-as évek végén épült, Molnár Ferenc kovácsmester műhelye volt. A felújítás közel 5 évbe került, sok eredeti szerszám hiányzott, amit pótolni kellett. 2008-ban Mayer Mihály pécsi püspök felszentelte, akkor nyílt meg a nyilvánosság előtt. Cím: Kossuth Lajos utca 159.
Szent Mihály-templom
Az első feljegyzések 1333-ból valók a templomról, de a török megszállás idején teljesen elpusztult. 1719-ben építették föl újra az eredeti helyén. A barokk, rokokó és klasszicista jegyekkel bíró templom búcsúnapját szeptember 29-én tartják.
Szent Rókus kápolna (Beremend külterület)
Katolikus vallási emlékhely, a község déli határában helyezkedik el. 1739. évi pestis járvány idején sok ember esett áldozatul a községben is annak ellenére, hogy karantént rendeltek el a megyében, az uradalom területén, a drávai és karasicai átkelőket katonaság őrizte. A vész elmúltával – a járvány alatt tett fogadalmuknak megfelelően – kápolnát építettek szent Rókus tiszteletére. A hagyomány szerint az építőanyagot a hívek kezükben, hátukon hordták össze.
Krisztus Mennybemenetele görögkeleti szerb templom
Beremend ortodox temploma barokk stílusban épült a 1735-ben. A helyreállított épület műemlékvédelmet élvez. A főhomlokzatot és a tornyot a XIX. században építették újjá.
Református templom
A ma már műemlék templom 1869-ben épült barokk stílusban.
Adam Dragosavljevic nyelvújító szobra
Az 1800-ban Beremenden született szerb tanító, nyelvész több helyen tanult, a latin és német nyelv területén is jártasságot szerzett.
Barta Lajos mellszobra
Barta Lajos Kistapolcán született 1878-ban. Joghallgató, majd újságíró volt. Első drámáját (Parasztok) 1911-es földosztást követelő mondanivalója miatt a második előadása után betiltották. Irodalompolitikai szerepet vállalat a Tanácsköztársaság idején. 1919 őszétől börtönben volt, ezután Berlinben, majd Bécsben élt. 1956-ban Kossuth-díjat kapott.
Obersovszky Gyula emléktábla
Az író, költő, újságíró 1927. január 1-jén született Pécsen.
Szőlőhegy
Remek kirándulóhely a művelés alól kivont bányaterületek.
Világháborús emlékmű
Az I. világháború idején 68 beremendi katona vesztette életét. A hősi halottak emlékére fákat ültettek, majd egy kardot ábrázoló emlékművet is emeltek 1930-ban.