Lapáncsa a Villányi hegységtől délre a Duna és a Dráva által határolt háromszögben, földrajzi tájbeosztás szerint a Drávamelléknek nevezett területen helyezkedik el. Magyarország legdélibb települései közé tartozik, a magyar-horvát államhatártól 2,5–6 km-re a fekszik. Északról Magyarbóly, Nyugatról Beremend, Keletről és Délről Illocska szomszédos vele. A település morfológiai értelemben a Nyárád-harkányi löszvidékhez tartozik.
A község neve az írott forrásokban először 1349-ben bukkant fel Lappanch változatban. Valószínű a magyar laponya, lapály, mocsaras terület jelentésű főnévvel tartozik össze, s alapszava a lapos szavakéval azonos. A középkorban Lappanch és Gátwégenéven szerepelt. Itt végződött a Dunától húzódó gát. Lapáncsa és Magyarbóly között a török időkben nagy csata volt. Előbb a Dárdai, majd a Veterán család birtoka, végül az Esterházyaké lett. A török időkben teljesen elnéptelenedett. A török kiűzése után a települést 1698-ban a kamara kiemelkedő hadiszolgálatai fejében gróf Fridrich Veterani Mallentheim örökösének juttatta. A török harcokban teljesen megsemmisült, csak 1749 után épült újjá, amikor a dárdai uradalmat megvásárolta herceg Esterházy Pál nádor. Emiatt 1760 körül német telepesek érkeztek a faluba, akiket 1850-es években római katolikus vallású magyarok követtek. A XX. Század eleje, a gazdasági válságig terjedő időszak volt a falu fénykora, a település zöme akkor épült ill. átépült. A II. világháború után lakosságának csaknem egyharmadát kitelepítették. Azóta folyamatosan fogy a lélekszáma, amelyet a Rákosi korszakban a jugoszláv határzár, az 1970-es években a központosítást szorgalmazó település hálózatfejlesztési koncepció siettetett még jobban.
A községnek vasútállomása nincs. A legközelebbi állomás Magyarbólyban található. Lapáncsa körzete vízrajzi szempontból sűrű, mellette folyik el és szakad kisebb vízfolyásokra a Karasica-patak. A község népessége alig haladja meg a 200 főt, Baranya megye aprófalvas településszerkezetének egyik tipikus képviselője. A településnek egy utcája van, amelyre a régi német építkezési forma a jellemző. A házak száma 74.
Lapáncsa infrastrukturális ellátottsága átlagos. Az ivóvizet vezetéken keresztül kapják, a rendszert 1993-ban adták át a lakosságnak. A vezetékes ivóvízzel ellátott lakások aránya 98%-os. A helyi vízmű tulajdonosa a települési önkormányzat.
A lakosság nagy része római katolikus vallású. Bölcsőde, óvoda és általános iskola nem működik a településen. Utóbbit 1975-ben szüntették meg, a gyerekek a magyarbólyi körzeti általános iskolába járnak. A művelődési házban alkalmi rendezvényeket tartanak. A polgármesteri hivatal épületében kialakított egészségházban heti két alkalommal van orvosi rendelés.
A falu nevezetessége a Római Katolikus Templom, amelyet 1781-ben a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére emeltek. A kora barokk római katolikus templom kiemelkedő értékű, a település korábbi rangját tükröző védett épület. Az épület országos műemléki védelem alatt áll. A templom azért különleges, mert téglakerítéssel övezett kertjébe telepítették a hajdani lapáncsaiak a temetőt, így a templom körüli temetőben sok régi, szépen faragott kősíremlék áll, melyek a műemlék környezeteként védendőek.
A templomon nagyobb renoválást nem végeztek, így állaga folyamatosan romlott. Állagának megóvására az önkormányzat 1992-ben megjavítatta a tetőt és a toronysisakot. A templom falai azonban már a templom körüli vízelvezetés hiánya miatt 3-4 méter magasan elvizesedtek. Az épület „orrnehéz” volt, azaz elvált a torony a templomhajótól, és a repedés már több centi széles lett. A műemlék állagóvása ezért szükségessé vált. A temető funkcióit is betöltő templomkertben a burkolat repedezetté, botlásveszélyessé alakult, a régi téglakerítés megdőlt, a növényzet elöregedett, így a park is felújításra, bővítésre szorult.
A fejlesztés megvalósítása által létrejött a lapáncsai templom állagmegóvása, szakszerű külső, belső felújítása, és a temetőként is funkcionáló elvadult templomkert esztétikai és funkcionális értékének növelése: növénytelepítések, szükséges fakivágások, burkolat felújítás, téglafaljavítás, valamint pihenőpadok kihelyezése. A téglakerítés a vízelvezetés problémájának megoldása mellett az eredeti módon újult meg.
A fejlesztés révén, a templom vallási és turisztikai célú látogathatósága javult. Egyrészt a vallásgyakorlási és temetkezési célú használat a jelenleginél jóval igényesebb körülmények között folyhat, másrészt a jelentős értéket képviselő műemlék épület méltó szerepet kaphat a helyi turisztikai vonzerő növelésében.
A község római katolikus templomának tornya régóta gyöngybagolytanya. A madarak a felújítás előtt gond nélkül fészkelhettek itt, mert az ablakok résein keresztül szabadon tudtak közlekedni. A templom renoválása során azonban megszűnni látszott a baglyok számára ez az idilli állapot. A lakosság, élükön a település polgármesterével azonban fontosnak tartotta a baglyok védelmét, ezért az új toronyablakok beépítésekor két helyen is megfelelő méretű berepülőnyílást hagytak számukra. A gyöngybaglyok így a jövőben is kedvük szerint használhatják a tornyot.[1]
A templom mellett nagyon régi sírok is találhatóak, jórészt német nevekkel, gót betűkkel.
Különleges helyet foglalnak el a présházas pincék, melyek már helyi védettség alatt állnak.
A Németországban élő, volt és a jelenlegi lapáncsai lakosok összetartozását jelképezi a falu központjában ültetett emlékfa, fehér kerítéssel védve.[2]
