Old közvetlenül a mai horvát–magyar országhatár szomszédságában fekszik. A Dráva Gyűrűspusztánál elkanyarodik délre, és egészen Mohácsig nem határfolyó. A falu és a határ között helyezkedik el az Oldhoz közigazgatásilag tartozó Eperjespuszta és Tótokföldje. A Dráva mentén a települések a mocsaras vidékből kiemelkedő ormokon, hátakon jöttek létre. (A nevét is erről kapó szomszédos Ormánsághoz hasonlóan.) A mai Old falu is egy ilyen É-D irányú kisebb földháton épült egyutcás útifalu. Jelenleg zsáktelepülés, a Dános-csatorna vonalában véget ér az országút, de a „kövesutak” világa előtt sűrű úthálózat kapcsolta össze a szomszédos községekkel, amelyek közül a legfontosabbak a ma egyedüli Egyházasharasztiba vezetőn kívül a Kásád és a most Horvátországhoz tartozó Torjánc felé irányulók voltak. A falunak nincs középpontja, lineáris tengelye mellett sorakoznak házai. A főutca vége kiszélesedik, régen ez a házakkal övezett, háromszög alakú tér az állatok éjszakai őrzésére szolgáló legelő volt.
A templom alig észrevehető, a türelmi rendelet előtt emelt épületet az utcai házsor mögé rejtették, bár tornya magas, csak messziről látható, az utcán haladó észre sem veszi.[1] A vidék teljesen sík terepén már távolból jelzi Oldot magasra emelkedő karcsú templomtornya, de a településre beérkezve a faluképet már csak a széles utca enyhén ívelő vonala mentén szabályos rendben álló lakóházak sora határozza meg. A főutca 18-20 méter széles közterület mentén az előkert nélküli, és szinte kivétel nélkül oromfalas, megközelítőleg azonos tömegű lakóházak és a tömör kerítések egységes térfalakat biztosítanak, amelyet a keskeny zöldsávokban ültetett, nem egységes, és zömmel kislombú fák sem takarnak. A falu végén a szélesedő főutca két oldalának házsora háromszög alakú teresedést eredményez, a nagy füves tér lezárása a varázslatos, ligetes Dráva menti táj.
A falu első említése 1284-es keltezésű. A falu a török időkben is lakott maradt, egy ekkor végzett összeírás szerint a törökök 34 ház után szedtek adót Oldon. 1566-ban Zrínyi Miklós csapatai itt, a falu határában arattak győzelmet a törökök felett. A 17. században Old birtokosa a Zrínyi család volt. A település lakói református vallású magyarok voltak. A 20. század elején Old – Baranya vármegye Siklósi járásához tartozott. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint Oldnak 503 lakosa volt. Ebből 433 magyar, 59 cigány volt. Az I világháborút lezáró Trianoni békediktátumot megelőzően Old még egy prosperáló település volt, a falunak még a Dráván túl is volt szántóterülete. A téli munkája az embereknek a fakitermelés volt, állandóan vágták a fát ezekben a hatalmas nagy ártéri erdőkben. Egy 1763-as térképen ezek a vizenyős részek még rajta vannak, meg az erdők, bár a gát már készen volt, már visszavonulóban volt, kezdett fölszáradni ez a sok víz. Rengeteg víz volt, halászattal foglalkoztak az emberek jobban. A földeket művelték az uraságnak, amíg voltak. A település a dárdai uradalomhoz tartozott egészen Trianonig. A határrendezést követően a település elvesztette az egyik legszebb részt, a Boros holtág melletti ártéri erdőket. Sőt a falunak, kb. 60 hektár, területe a torjánciak birtokába került, miután azt nem tudták az Oldiak művelni, mert át kellett volna a Dráva főágon járni, amely akkorra már határrá vált. A két világháború között gyakori maradt az átjárás a két ország között, a határsávban a Jugoszláviához került területeket a gazdák engedéllyel továbbművelhették, a helyiek átjárhattak erdőkitermelő munkára, de a disznók hagyományos szlavóniai makkoltatására például már nem volt lehetőség.
A határtelepülések sorsa a szocializmusban pecsételődött meg, határsávbéli elhelyezkedésük, megközelíthetőségük fokozatos – és máig tartó – romlása, a fejlesztések megszűnése lassú elnéptelenedésükhöz vezetett.
Old a rendszerváltásig határsávba esett, a hetvenes évekig csak külön engedéllyel lehetett bejönni a faluba. Az országhatáron nyomsáv húzódott. Az „ellenséges”, szinte hermetikusan lezárt határ ellenére a kapcsolatok nem szakadtak meg teljesen, hiszen a jugoszláv rádió adásait a határ közelében fogni lehetett. A határzár enyhülésével, a hetvenes évektől fellendült a kishatárfogalom, élelmiszert, ruházati cikkeket stb. vásároltak és csempésztek Jugoszláviából, felélénkültek a korábbi rokoni kapcsolatok. A nyolcvanas évektől a háború kitöréséig a jugoszláv bevásárló turizmus és csempészet is igen jelentős volt a térségben. A valutázás és a feketepiac központja a közeli Harkány lett. A kései Kádár-korszakban elmélyülő határ menti kapcsolatok jó alapot szolgáltattak volna a rendszerváltás utáni gazdasági kooperációnak, azonban a délszláv háború majdnem egy évtizedre megakasztotta ezeket a folyamatokat, és a határ menti kapcsolatok máig nem tértek vissza a régi mederbe.1991–1998 között ugyanis a Baranya-háromszög (a magyar határ, a Dráva és a Duna által határolt terület) háborús területté vált. A legsúlyosabb a háború kitörésekor volt a helyzet: 1991-ben menekültek százai jelentek meg Oldon, Kásádon és Beremenden: aki tehette, albérletet vett ki a falvakban, vagy befogadták távoli rokonok ismerősök, aki nem, az menekülttáborba került. Ma a pusztán él egy, a háború alatt a Bácskából Magyarországra menekült család. Oldra közel 80 horvát sebesült gárdista tévedt át, itt kötözték be a sebeiket, majd békésen visszatértek a saját területre.[2]
Old a hetvenes évekig emellett a paraszti gazdálkodás, később kistermelői vállalkozás terepének számított. A hatvanas években az összevont termelőszövet-kezet központja először Siklósnagyfaluba került, majd amikor a közigazgatási székhelyet újra Egyházasharasztiban jelölték ki, az öt falu közös téeszének központját is ide helyezték.
A falunak 1910-ben 503 lakosa volt, amelyből 433 magyar és 59 cigány származású volt. Ma az utóbbiak aránya 2/3-ra változott. A település lakossága 2014-ben 355 fő volt. A település teljes területe 1407 ha. Központi belterületének nagysága 44 ha, de két különálló településrész is Oldhoz tartozik, Eperjespuszta 16,7 ha, Tótokföldje 15,1 ha területtel. A laksűrűség mindössze 4,8 fő/ha, a megyei átlagnál (8,07) jóval alacsonyabb.
[1] http://oldkozseg.mindenkilapja.hu/html/22636818/render/leiras
[2] Forrás: Kovács Éva – Vidra Zsuzsanna – Virág Tünde KINT ÉS BENT Lokalitás és etnicitása peremvidékeken 2013.
Nevezetességei
A református templom
A mai templom e helyen már a harmadik. Az első templomot tiltás ellenére 1743 körül Újtó község népe építette. Ők falujuk felégetése után kényszerből kerültek Oldra, ill. az akkori Ód pusztára. Torony csak 1786-ban épült hozzá. A rossz talaj és alapok miatt a templom falai összerepedeztek, és mivel a gyarapodó nép is nagyobb templomot igényelt már, 1835-ben lebontották a kis épületet. Ebben az évben kezdték építeni az új templomot, ami méreteiben azonos volt a maival. A tornyot is megmagasították. Ennek a templomnak a falai is összerepedeztek, így 1896-ra teljesen átépítették a mai stílusára, késői Barokk stílusra.
Rossz állapotára hivatkozva 1984-ben le akarták bontatni, de a tiltakozások és a jóakaratú emberek megmentették Old templomát. A felújító munka 1985-1990-ig tartott. Ez teljes külső és belső felújítást jelentett. A munka fedezetét Tóth Árpádné lelkipásztor külföldi szolgálatai, valamint külföldi adományok biztosították. A falu lakói és a gyülekezet több mint 3000 óra kétkezi munkával, szállásadással, élelemmel járultak hozzá a renováláshoz.
A festett kazettás mennyezetet Pierrette Erne-Kopp svájci festőművész tervezte és 40 fős francia festőcsapattal valósította meg. Ennek anyagi részét a művésznő és férje Karl Erne finanszírozta. A cintérium mennyezetét Kozári Piroska festőművésznő és Vata Emil, a pécsi színház díszlettervező művésze készítette.
Tornácos házak
Ősi temető
A község 4 temetője közül a legrégebbit 1700-as évek elején nyitották.
350 éves tölgyfa pihenővel
Pihenőhely padokkal, asztalokkal, épített tűzhellyel.