Az egykori mocsara, vizenyős területre a bácskai Bezdánból érkeztek az első lakók, akik a Dráva mellett húzódó töltés földmunkálatainál dolgoztak. Ezek a kubikusok, s családjaik voltak a település első lakosai. Az uradalom házhelyeket biztosított számukra, s a szabályosan kimért területen 1865-ben épült fel Újbezdán Schaumburg-Lippe György herceg birtokán. Ezen kívül megélhetésükhöz egy hold földet is juttattak a letelepülőknek. Az 1864-es év végéig 35 család költözött át Bezdánból. Az új lakosok régi hazájuk után Újbezdánnak (Novi Bezdan) nevezték el a helyet, melyet közigazgatásilag a Beremendi körjegyzőséghez csatoltak.
Ma, a térség legnagyobb számban magyarlakta faluja. Az I. világháború előtt a Pécsi Kultúrhivatal még Hódmezővásárhelyen, sőt Erdélyben is foglalkoztatta az újbezdáni kubikosokat, munkásokat, vasút és öntözőrendszer, konyhakertészeti öntözőrendszerek kialakításánál. Sok gyerekes család települt itt le, pár év után iskolát is alapítottak. Megvettek egy házat a falu központjában, a mai iskola helyén, és Kispál Andrásra bízták a gyerekek tanítását. 1988-ban építettek új iskolaépületet, melynek terveit egy falubeli építész, Pintér Irén készítette. A modern épületben négy tanterem, tanári szoba, konyha kapott helyet. Az iskolához tartozik még egy udvar és egy füves sportpálya. Eredetileg magyar tannyelvű intézmény, azonban néhány évvel ezelőtt a szülők kezdeményezésére, a magyar tagozatokkal párhuzamosan, horvát nyelvű tagozat is indult.
Újbezdán lakossága az első világháború után majd húsz év alatt gyűjtögetett össze annyi pénzt, hogy 1933–1935 között felépíthette katolikus templomát Bellán Domokos tanító kezdeményezésére. A templomépítő kántortanító emlékét a katolikus templom bejáratánál elhelyezett márvány emléktábla őrzi. Az isteni hajlék titulusa Mihály főangyal, régiesen arkangyal, a mennyei seregek fejedelme lett. 1997 után a felégetett templomot újjáépítették Kispál István és Hubert támogatásával és hozzájárulásával, majd 2005 novemberében felszentelték.
