A Villányi-hegységtől délre, Beremendtől 3 km-re nyugatra, a magyar-horvát határtól 2 km-re található. A hajdan mocsaras térségben több patak és halastó is megtalálható volt, magát a falut is vizek zárták körül és ez településszerkezetében mind a mai napig meglátszik.

A település nevét kisebb-nagyobb megszakításokkal 1294-től tudjuk követni. Először Kassad-formában egy 1294-ben kelt okiraton olvasható. A Kasad-név a „Kosa” képzős személynévből vagy a szláv eredetű „kása” jövevényszóból származik. A kásának az óhazában a szláv népek között nagy szerepe volt a táplálkozásban. Ez az étel a későbbi századokban is jelentős maradt. A településnek volt egy Kása nevű nemes lakója. Az 1294. évi okmányban Kassad néven szerepel, a további oklevelekben Kassad, illetve Kasád néven, 1427-ben pedig a Kyskasad elnevezéssel találkozunk.[1]

A faluról a legkorábbi adatok a torok időkből ismeretesek. Adataink vannak arra vonatkozóan, hogy a török hódoltság alatt a falu teljesen elnéptelenedett. Más visszaemlékezők úgy vélik, hogy Zrínyi Miklós egyik csapata dúlta fel a helyet, amikor az eszéki hidat felégették. Egyes lokálpatrióták szerint a siklósi törökök egy portya alkalmával végleg feldúlták.

A XVII. század végén horvát lakosság népesítette be Kásádot. A betelepülők romai katolikusok vallásúak, nyelvüket tekintve pedig illír ajkú sokácok voltak. Betelepítésük szervezett formában történt. Magukkal hozott szokásaikat, népművészetüket és kultúrájukat, a magyarországi horvát nemzetiségen belül, talán a legtovább őrizték meg. Ebben szerepet játszott a település földrajzi adottságaiból eredő elzártságuk is. [2]Az 1800-as évek közepén németek, a 19. század utolsó harmadától magyar anyanyelvűek is megtelepedtek. A Dráva szabályozása és az 1860-ban megépített töltés a mocsarak kiszáradását hozta magával, így az állattartás miatt a földművelés is egyre inkább előtérbe került. Nem véletlen, hogy a juhtenyésztés ebben a periódusban kiemelkedően fontos volt, ugyanis a horvátok ruhainak fontos alapanyaga volt a gyapjú. A kertészkedés is jelentős szerepet kapott. Kásád a későbbiekben a dárdai uradalomhoz tartozott, Schaumburg Lippe György uralkodó herceg örökölte meg ezt a területet. Az összeírások szerint az uradalomban a szerb telepesek mellett magyar, horvát es német jobbágyokat is találunk[3].

1930-ban például 122 magyar, 41 német és 406 sokác lakott a községben, míg a külterületi ún. szállásokon (ez a kifejezés itt nagyon gyakori) 10 magyar, 7 német és 10 horvát gazdálkodott. 1970-ben külterületeivel együtt 128 magyar, 58 német és 377 horvát lakta a helységet. Egyik legnagyobb külterületi résznek számított Zálogos-puszta illetve major, amelyet 1976-ban bontottak le. Ezen a helyen békességben éltek évszádokon át a magyarok, németek, a sokácok, sőt a szerbek. 1930-ban például az említett pusztán 77 magyar, 9 német és 4 sokác anyanyelvű lakost tartottak nyílván, 1970-ben már csak 81-en lakták a perem-pusztát.

2001-ben lakosságának 23,9%-a vallotta magát horvátnak. A helység lakóinak nemzetiségi kötődése 2001-ben: magyar 62,3%, cigány 1,1%, horvát 33,7%, ismeretlen, nem válaszolt 3,4%.

[1] GYÖRFFY György, Az Árpad-kori Magyarország történeti földrajza,Bp., 1998.

[2] http://www.dbhte.hu/index.php/helyi-ertekek/45-helytorteneti-gyujtemenyek-tajhazak/273-kasad-tajhaz

[3] MERÉNYI László: Kásád község története 2009.

A település nevezetességei

Sokác tájház

1984-ben a falu megvásárolva egy XIX. század elején épült házat és portáját, tájházat alakított ki. Az igen alacsony –mintegy két méter belmagasságú, hat helyiségből álló épület, lakó és gazdasági részre oszlik. Falazata részben döngölt föld, részben pedig vályogtéglából áll. Az utcafrontra merőlegesen álló, nyeregtetős, nádfedeles épület, elülső homlokzata nyugatra néz. A déli oldalon található bejárata az udvarról nyílik, a szabadkéményes kemencével ellátott konyhába. A konyhába lépve, attól balra, az utca felé van a lakószoba, jobbra pedig a kamra. A lakószoba berendezése csak a legszükségesebb bútorokat tartalmazza: festett sarokpad asztallal és néhány székkel, festett, a helyi népi hagyományoknak megfelelő terítővel letakart ágy, az ajtó mögötti sarokban festett láda, felette kovácsoltvas fogas, rokka és a másik sarokban, a vályogtéglából rakott kályha. Külön érdekessége, a mestergerenda oldalán elhelyezett evőeszközkészlet. Két kis ablaka az utca felé nyílik. A kamrában a ritkábban használt háztartási eszközöket tárolták: nagyobb cserépedényeket, teknőt a teknőtartóval, káposztagyalut, a fából készült zsírosbödönt, a tarisznyát és zsákokat, a szalmából készült kenyeres szakajtókat és egyéb eszközöket. A füstöskonyha a mindennapi konyhai eszközök, a cserép- és öntöttvas edények tároló és az ételkészítés helye volt. Folytatólagosan, a kamra után, de az udvarra nyíló külön bejárattal következik a hálókamra. Ez a fűtetlen helyiség, a fiatal házasok és kisgyermekük hálóhelye volt.

Továbbhaladva a ház hátulja felé, közvetlenül ezután következik a gazdasági rész: az istálló, majd pedig az udvar felőli oldalán nyitott kocsiszín. A lószerszámokat az istállóba tartották, de itt kapott helyet a faragószék is, a lovaskocsi és más mezőgazdasági eszközök pedig a színben. A ház, kis mérete miatt gabona és más szemes takarmány tárolására nem volt alkalmas, ezért ehhez az udvarban egy különálló gabonatárolót, un. hombárt készítettek. A hombár fából készült, külseje különböző színekkel tarkított. Úgyszintén fából készült a disznóól is és ezt általában a talajtól mintegy fél méterrel magasabbra emelték, azaz lábra állították. Így nem érintkezett közvetlenül a nedves talajjal és tovább maradhatott ép. Ugyanakkor tisztántartása is könnyebb volt, mivel a kiszóródott takarmány és állati ürülék a padlódeszkák között lepotyogott. A hombár előtt, kissé az utca felé van a gémeskút. A talajvíz magas volt, ezért nem kellett mély kutat ásni. Ágasul egy élő eperfa szolgált. A portát nagyon szép, ágakból font kerítés veszi körül.

Déli pont

A Magyarország közúton elérhető legdélebbi pontját jelölő kopjafa Kásád határában.

Római katolikus templom

A 100 évesnél régebbi harangtorony mellé 1974-76-ban építettek imaházat egy leégett ház helyére.